Már
több mint három éve hogy megmentettem Holdföldét… ezt még mindig nehéz
elhinni, hogy én Maria Merryweather megmentettem az otthonom. Azóta
sok minden változott: Bácsikám és Loveday összeházasodtak, Miss
Heliotrope és Mr. Digweed szintén egybe keltek és hát Robin… Robin de
Noir és én az óta nagyon jóba lettünk folyton együtt vagyunk
legtöbbször az erdőben ahonnan annak idején a bácsikám kitiltott. De
van még egy hely ahova hetente vagy kéthetente vissza szoktam járni… az
a hely ahol annak idején megtört az átok a hely ahol minden kezdődött
és végződött. Az az egyetlen hely ahol egyedül tudod lenni a szobámon,
kívül mert mindenhol máshol megtalál Robin. Istenem Robin megbeszéltük,
hogy találkozunk. Felpattantam a székemből majd lerohantam a lépcsőn
bementem az étkezőbe.
- Bácsikám, ha nem gond én ma nem ebédelnék, nem vagyok éhes és amúgy is rohannom kell.
- Hova ez a nagy sietség Maria?
- Ami azt illeti megbeszéltük Robinnal, hogy az erdőben találkozunk
- Szóval Robinnal így már mindent értek – mondta mosolyogva – menny nyugodtan
- Köszönöm
bácsikám – Először Loveday most meg ő nem értem miért mosolyog, ilyen
furcsán mindig mikor Robinnal van találkozóm. Siettem ki az ajtón majd
be az erdőbe a szokásos kis helyünkre. Mikor oda értem Robin már ott
ült az egyik fatönkön és épp faragott valamit. Mikor közelebb akartam
menni véletlenül ráléptem egy faágra, ami reccsent a talpam alatt.
Mivel Robinnak kivételesen jó a hallása így meg hallotta és gyorsan
zsebre rakta, amit csinált.
- Késtél Hercegnő – azóta is hercegnőnek szokott hívni.
- Tudom bocsánat csak épp… kicsit elgondolkodtam.
- Mint mindig megint én nyertem… - nem értem Robin mindenből versenyt csinál
- Mi az, hogy te nyertél? – ekkor már ott voltam közvetlen mellette
- Jól halottad hercegnő – felállt – én nyertem
- Ebben
ne legyél olyan biztos – mondtam mosolyogva majd lekaptam a híres
kalapot a fejéről és elkezdtem vele szaladni. Egy hangos és meglepődött
„hé” kíséretében utánam rohant, hogy elkapjon. Futottam és nem
fordultam, hátra mert tudtam, ha megteszem, biztos neki megyek
valaminek.
- Add
vissza a kalapom te kis szörnyeteg – Eddig hercegnő voltam most
szörnyeteg. De nem ez az első „gúnynevem”. Voltam már boszorkány is
mikor innen nem messze fellógattam egy fára. Már kb. 3 perce kergetett
mikor megbotlottam egy kiálló gyökérbe és arccal előre zuhantam az
avarba. Mire megfordultam Robin már ott állt fölöttem és engem nézve
nevetett.
- A nagy vadász ismét győzedelmeskedett – mondta egy önelégült mosoly kíséretében
- De
a kalapod még mindig nálam van – mondtam majd felpattantam és futni
akartam tovább, de nem tudtam, mert elkapta a karomat és egy fához
taszított gyengéden. Egyre közelebb jött hozzám, míg csak pár centi volt
köztünk.
- Add
vissza szépen a kalapom és nem fog semmi történni. – a szívem a
torkomban dobogott nem mertem megszólalni, mert féltem, hogy ki ugrik.
elengedte a kezem, de mielőtt ki tudtam volna szabadulni átkarolta a
derekam és megfogta a hátam mögött lévő kalapját. Nem engedtem el, de ő
sem húzta ki a kezemből. Ott álltunk ebben a pozícióban vagy két percen
keresztül. Éreztem a meleg leheletét az arcomon. Még közelebb hajolt,
már ha ez még lehetséges… a közelségétől megijedtem és elengedtem a
kalapot. Feltette a fejére és távolabb lépett tőlem.
- Megint
nyertem! – kiáltotta egy komisz féloldalas mosollyal az arcán. tudtam,
hogy ezt ma már nem tudom meg cáfolni így csak ennyit mondtam
- Csaltál! – Nem mondott rá semmit csak még nagyobbra húzódott mosolya.
Ezután leültünk és még órákon keresztül beszélgettünk. Kitárgyaltunk
minden egyes témát csak azt az egyet nem amit én igazán szerettem
volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése