1. Fejezet ( a nagy szerelem)

Hát ez az új sztori remélem tetszeni fog :$

Sosem tudtam mi lesz, ha egyszer kiderül a titkom, a titkom, amit oly rég óta őrzök, hogy már szinte az életem részévé vált. Mindig úgy alakítottam mindent, hogy a titok, titok is maradjon előtte. Féltem, hogy ha kiderül, tönkre tesz mindent. Mindent, amit eddig felépítettem, féltem, hogy örökre elveszítem őt, akit mindennél jobban szeretek.

-          Noncsi nincs kedved feljönni velem Gyarmatra? Van, egy kis dolgom addig csavaroghatnál vagy tudom is én…

-           De persze veszem a cipőm – szeretek Balázzsal menni, mert mindig jó dolgok történnek, ha épp „csavargok „valahol. Balázs a nevelőapám 5 éve van együtt anyával és nagyon boldogok.

-           Mehetünk?

-           Persze – egész úton a kocsiban zenét hallgattunk. jól indult a napom. Balázs kitett a nagy buszmegállóban és elindultam valamerre, tulajdon képpen nem tudom merre. Fülhallgatót a fülembe dugtam szólt a kedvenc számom és mosollyal az arcomon indultam neki felfedezni a várost (persze csak képletesen értve, már egy jó párszor voltam itt). Hitelen megváltozott a zene a fülemben… nem értettem miért így előkaptam a telefonom mire rá jöttem, hogy a csengőhangom az.

-           Szia Jenni mond.

-           Szia, hol vagy? Mit csinálsz, és legfőképp miért nem veted fel eddig a telefont már vagy hússzor hívtalak?!  - tört ki ordításba Jenni

-           Várj lassabban… Gyarmaton vagyok és… öhm nem tudom mi volt a második kérdés és hívtál? Nem csörgött a telóm.

-           Ja, akkor nem szóltam. Várj miért is vagy gyarmaton?

-           Balázsnak valami dolga volt én meg gondoltam fel jövök, hogy ne otthon unatkozzak.

-           Jó… térjünk a lényegre, amiért hívtalak. Mi van Szabival?

-           Semmi Jenni mondtam, hogy sosem fogja megtudni!

-           Miért?

-           Mert nem akarom, hogy tönkre menjen egy olyan dolog, ami nélkül megőrülnék

-           Igen, persze de ha összejönne, akkor viszont te lennél a legboldogabb

-           De… - kezdtem, de félbe szakított

-          Mond, el mit érzel!

-          Jenni ne ezt most ne

-           De igen! Halljam

-          Mit? Hogy szeretem a Szabit? Hogy bele szerettem abba, akit kicsi korom óta ismerek? Hogy félek elmondani neki? Hát tessék ki mondtam Szeretem! És a legjobb az egészben hogy Ádám ( az öccse) tud mindenről).

-          Szeretsz? – szólalt meg a hátam mögött egy ismerős hang. Hátra fordultam és…

-           Szabi… - mit tettem – Jenni most mennem kell
- De hé még nem fejeztem be na!- Kelt ki magából Jenni de én csak lecsaptam a telefont